Boborján, az adott idő alatt legmuzikálisabb ember

Szöveg
R: Hölgyeim és uraim, nemsokára a színpadon köszönthetjük azt az embert, aki...
B: (bejön hónaljpukizgatva)
R: Á, itt is van! Jó napot, Pandacsöki Boborján! Az a hír járja errefelé, hogy ön a világ legmuzikálisabb embere...
B: Az adott idő alatt!
R: Hmm... értem... illetve nem, de nem baj. Akkor azt javaslom, csapjunk is bele a lecsóba.
B: Az finom! Kapok?
R: ööö... átvitt értelemben értettem, de majd meglátjuk, mit tehetünk. Nos, mondja, szokott komponálni?
B: Hát, úgy kompon nem szokom, csak a lábamon szokom állni...
R: Hehe, hát ez nagyon szellemes...
B: (ijedten körülnéz)
R: ...de nem mutatná meg egy művét?
B: Pedig nem.
R: De hát miért nem?
B: Mert a Besenyő Pista bácsi azt mondta, hogy az a szellemileg az ő tulajdona nékie igazából.
R: Fura. Ez esetben sajnos el kell tekintenünk a darabok bemutatásától. De sebaj, ha annyira ért a zenéhez, bizonyára a hangszerjáték mestere is. Van itt pár hangszer. Először is megcsillogtatná orgonaművészi képességeit?
B: (elővesz egy orgonavirágot, nézi, szagolgatja)
R: Maga szórakozik velem!
B: Szerintem nem!
R: Érdekes, ezek szerint még nem látott orgonát, tudja, olyan síposat.
B: Sípályák mellett nem is szokott nőni az orgona...
R: Hagyjuk! Próbálkozzunk valami egyszerűbbel... Mondjuk, mutasson be egy fuvoladarabot! (odaad neki egy fuvolát)
B: (szétszedi, körbemutatja a közönségnek)
R: De hát mit művel? Mi ez?
B: Egy fuvoladarab!
R: Úgy tűnik, nem fejeztem ki magam elég egyértelműen. Meg tudná szólaltatni?
B: (beszél a fuvolához) Na, mondj már valamit!
R: Úgy látom, ez reménytelen. Akkor játsszon valamit zongorán! Remélem, azt nem fogja darabokra szedni...
B: Jó, akkor játszok valamit zonogorán. (felmászik a zongora tetejére, és kő-papír-ollózik magával)
R: Boborján, azonnal szálljon le onnan!
B: (karjait csapdosva szálldos, mint egy madár)
R: Ahogy elnézem, hangszeren játszani nem igazán tud. De a vezénylés csak megy! Nézzük, milyen karmester ön!
B: (a bicepszét mutogatja) Én vagyok a karmester!
R: Eh, nem úgy értem! Az ön kedvéért iderendeltünk egy igazi vonósnégyest. (türelmetlenül) Tessék, számoljon be!
B: Miről?
R: Jaj, Boborján! Csak adjon egy avizót!
B: Tessék?
R: (haragosan) Mindegy, csak kezdje már el a művet!
B: (bizonytalanul) Na jó... (határozottan) 1, 3, -10, 6.83, és... (játszanak, de rossz helyen lépnek be, más tempóban stb.)
R: Állj! Hagyja abba! Mi ez a kakofónia?
B: (szégyenlősen körülnéz) Bekakiltam?
R: Ebből elég! (megpróbál lenyugodni) Legalább azt meg tudja állapítani, mi a következő nagyon ismert idézet? (bejátssza Bach D-dúr Airjét) Segítek: D-dúrban van...
B: Hogy? Kan-dúrban?
R: Ez kész! (leállítja) Boborján úr, járt már maga egyáltalán valaha hangversenyen?
B: De.
R: Persze... És össze tudná foglalni pár értelmes szóban az élményeit, melyeket ezen a hangversenyen szerzett?
B: A dé hang nyert! (R a fejét fogva kimegy)

Történet

  • Közzétéve: 2008-08-24 11:51

Írások

Beállítások