Gondolatok a Művészetről

Szöveg

A Valóság, melyben mindannyian élünk, egy jéghegyhez hasonlítható, melynek csak a csúcsát látjuk a mindennapi, érzékelhető történésekben. Ez a valóság azonban az igazi Valóságnak csak egy kis szelete. Az események és cselekedetek mögött olyan hatalmas erők dolgoznak, melyeknek a meglátásához érzékeny lélekre van szükség.

A Művész attól Művész, hogy megláttatja az emberekkel, hogy míg „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Hogy a világban tapasztaltakat csak úgy érthetjük meg, ha továbbgondoljuk őket, és keressük a belső mozgatórugókat. Ezt a Művész csak úgy teheti meg, ha önmagát is harmadik személyben képes szemlélni, és ő is látja a vízfelszín alatt tornyosuló nagyságot és képes arra rámutatni. Ő sem látja az egész jéghegyet, de azt tudja, hogy lejjebb irtózatos mélységek húzódnak. Arra a kérdésre: „Mi az Igazság?”, nem zárt, végleges választ ad, hanem azt mondja: „Kutasd tovább, és megleled!”

Mindezt pedig a látható valóságból kiindulva kell tennie, mert ha bár mélyre jut el, de azok számára, akik egyáltalán nem látnak a vízszint alá, nem nyújt semmi láthatót, nem éri el célját. Tehát művészi eszközeinek felhasználásában a befogadóra tett hatás érdekében a tapasztalati világra, a fizikai, fiziológia és lélektani törvényekre kell támaszkodni. De mindeközben nem szabad szem elől tévesztenie, hogy mindezek csak eszközök a művészi cél érdekében.

Történet

  • Közzétéve: 2008-03-05 17:48

Írások

Beállítások