Kántorélet

Szöveg

A kántori szakma legfontosabb alapszabálya: Készülj fel arra, hogy meglepetés ér! Vagy a pap, vagy az orgona, vagy a kotta, vagy legalábbis a saját tudásod biztosan meglepetést fog okozni. Néha azonban előfordul, hogy a kántor szolgál valamiféle meglepetéssel. Álljon itt erre pár példa eddigi praxisomból.

Amikor először szolgáltam a pesti Ferenceseknél, áldozás alatt be akartam kapcsolni a II+I kopulát. A gond az volt, hogy a regiszterkapcsolók iszonyú könnyen bebillennek (az egyébként nagyon kényelmes játszóasztalon), valamint a spanyol trombita kapcsolója a kopuláé mellett volt. A többit már kitalálhatjátok... Még fokozta az izgalmakat, hogy éppen az ÉE 166 ének ment, s az átható vízszintes trombiták épp annál a szövegrésznél léptek be, hogy „boruljunk le és rettegve imádjuk e fölséget”.

Bár nem konkrétan a liturgiához kötődik, a következő eset is bájos. Fel akartam hívni a józsefvárosi Szent József plébániát, hogy megbeszéljem az elkövetkezendő mise részleteit. Bepötyögöm a mobilomba a számot: 0123456, felhívom, kicsöng, felveszik, beleszólok:
– Dícsértessék a Jézus Krisztus!
– ???
– öhm, Szent József plébánia?
– Plébánia?! Itt G. J. beszél.
– Akkor elnézést, téves kapcsolás. Viszonthallásra!
Ciki! Leellenőrzöm a számot: stimmel. Ekkor villan be, hogy a mobilba vezetékes szám elé 061-et kéne írni...

Egy kedves barátomtól származik a harmadik anekdota. Mit tegyünk, ha cserbenhagy minket a memóriánk sok-sok versszakkal rendelkező énekek, pl. a húsvéti szekvencia esetén? Legyünk kreatívak (hátha nem lesz feltűnő a különbség)! Talpraesett kollégám a következőképpen oldotta meg a helyzetet:
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon? Angyali tanúkat, és... kondenzátorokat!

Történet

  • Közzétéve: 2008-07-27 21:27

Történetek

Beállítások