Limerickek

Szöveg

Történelem

Élt egyszer régen egy vizigót. Harc helyett, mivel túl pici vót, így szólt: “Kis unokám, nagyok a hunok ám, nem vállalom ezt a rizikót!” “Mazarin már Párizst is megszállta!” “Szerintem most menjünk fel Versailles-ba…” “Megkergültél, Gaston? Mi abból a haszon? Ott maga a Napkirály ver szájba!”

Zene

Pálnak a Tisza a Rubikon, általmenne rajta ladikon. De ezt nem énekli: oktávja sincs neki – nem is csoda, hisz csak bariton. Termékeny szerző volt ám az a Vivaldi, egy ötletével tíz concertót pipált ki. Így szólt: “Funkcióismétlés? Túl sok az arpeggio? Na és? Tudd meg: alkotni nehezebb, mint fikázni!” Volt egy karmester, úgy hívták, hogy Karajan, egyszer nem volt elég mártás a karaján. Pincért hív: “Ez épp oly bántó, mint Haydn senza vibrato!” Mire az: “Ön mióta ilyen karakán?”

Egyéb

Vegetáriánus lett Benő, nem bízik a húsevésben ő. Csak halat eszeget: pontyot és keszeget, amíg a feje lágya benő. Élt egyszer egy csintalan nemtő, minden lénynek agyára ment ő. Ám sajnos egy bús trollt addig-addig cukkolt, míg végül elvitte a mentő. Egyszer egy diák szólt: ő addig nem nyugodt, míg tanulás végett nem kap egy MacBookot – amit végül meg is kapott, le is töltött jópár appot. Végül mégis minden vizsgáján megbukott.

Történet

  • Közzétéve: 2018-11-19 14:15

Versek

Beállítások