Harmath Dénes honlapja

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. Gondjába vette gyermekét, Izraelt: megemlékezett irgalmáról, melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Boldog ember az, ki az Urat féli, az ő parancsolatait igen kedveli. Hatalmas lészen magva a földön, az igazak nemzetsége megáldatik. Dicsőség és gazdagság az ő házában, és az ő igazsága megmarad örökkön-örökké. Az igazaknak a sötétségben világosság támad: Ő, az Irgalmas, Könyörülő és Igaz. Jól lészen annak, ki könyörül és szívesen ád, az ő dolgait igazul rendezi; meg nem inog az mindörökké. Örök emlékezetben lészen az igaz, nem fél a gonosz-hír hallástól. Erős a szíve, mivelhogy az Úrban bízik, bátor az ő szíve, azért nem retteg, mígnem meglátja ellenségeinek bukását. Osztogat, adakozik a szegényeknek, az ő igazsága megmarad örökkön-örökké, fölemeltetik a feje dicsőséggel. A bűnös látja ezt és harag fogja el, fogait csikorgatja és irigységben emészti magát; a gonoszok kívánsága semmivé leszen. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Amen.

Az elefánt elmélázva a tópartra kocogott, és nem vette észre lent a fűben a kis pocokot. Szerencsére agyon mégsem taposta, csak az egyik lábikóját egyengette laposra. - Ej, de bánt, ej, de bánt! - sopánkodott az elefánt. - Hogy sajnállak, szegényke! Büntetésül te most tízszer ráhághatsz az enyémre!

Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek. Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg. Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze, Végül leharapta egymást, önmagát is közte. Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék: Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp. A helyzete nem szerencsés. Apró, szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve. Sóvár szeme kutat kutat. Még öt-hat nap kullog, baktat. Az itató tava távol, S oly rettentő messze meg az oázis. Erre utal az alábbi fohász is: - Tevék ura! Te tevél tevévé engem eleve, Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje. Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol, de tévednél, vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol. Nem! Vidd Te tevelelkem hovatovább tova, mivel levet — vert vederbe feltekerve — nem vedelve lett betelve a Te tevéd szenvedelme. Te nevedbe' legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve! - S evezzevel ava teve levelkévét kivilevehevelteve.

Egy jókora macskát fogott az egérke, nagy munka, nem mondom, de mégis megérte. - Eressz el - könyörgött a macska riadtan - szegény jó szüleim aggódnak miattam! És bár a cirmosnak könnye is megeredt, nem tudta meghatni a kevély egeret. - Bekaplak! - ugrott rá az egér ordítva... (eredetiből fordítva)

Aludj szépen, tente-tente, kedves kölöktigrisem, te! Ugrándoztál, szaladgáltál, játszadoztál eleget, csörgő csontot harapdáltál, ráncigáltál beleket. Csicsijja uuuuuu! Aludj, édes, tente-tente, szép véres a naplemente. Dimbes-dombos liget mögött üvöltget a sakálka, Talált egy fél hideg dögöt meg is zibi-zabálta. Csicsijja uuuuuu! Álmodj ölést, tente-tente az Istenke így teremte. Májacskába, lépecskébe vájd a mancsod, pancsikálj. Vese-vese szép vesécske, fuss el véle, s hajcsikálj! Csicsijja uuuuuu!

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast. Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd. – Igaz volna ama vád, hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát? – Egy nagymamát? Egy grammot se! Ez az egész csak Grimm-mese! – Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád? Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát! – Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek! Én még az almát is hámozva eszem meg. – Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten, mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten. – Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba. Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta, s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok, a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott. – Én úgy tudtam, Önnél szabály, hogy csak friss húsárut zabál. – Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve, zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze. – És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva? – Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

Róka és a holló, megírta Aesopus. Mindannyiunk előtt ismerős ez opus. Mégis elismétlem e témát pár szóval, majd megtoldom néhány variációval. A téma Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán, csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván. Arra kószált búsan a ravaszdi róka, Ki nem jutott sajthoz fagyosszentekóta. Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve. És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy madárkirály légy, régen esedékes! És a neved, "Holló", oly olvadó-omló. Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat. Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét. A sajt lehullott, erre várt a róka, ezúttal elnyerte tetszését a nóta. Első variáció A róka szájában egy jó darab rokfort. Megette a felét, de már az is sok volt. Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, s megakadt a szeme mesebeli társán. Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett, fondorkodott, tervelt, s az eredmény az lett: Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét, megadta s sors a sajtszerzés esélyét. És máris megszólalt, cifra ódon módon? -Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom! Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád, le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád, mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben. Rókánk e sértésre tágra tátva száját, cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát. De meg kell jegyeznem erről az estről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl. Második variáció Fenn csücsült a holló, falt sok pusztafőrit, annyi maradt mégis, majd lehúzta csőrit. Lent a rókánál egy jó nagy ementáli, de már falánk gyomra kezdett ellenállni. Hogy látta a hollót ez megcsömörlött, - Brr, még egy sajt! - morgott. - Vigye el az ördög! - Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva, s a sajtja lehullott a selymes pázsitra. - Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka, s amit tett, azóta nevezték el róla. Harmadik variáció Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán, s töprengett az idők változandóságán. Éppen arra kószált a bús, sovány róka. Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta. Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott: - Mit ér ravaszságom, ha neked nincs sajtod? - Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot, viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod. Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének. - Sajttal!- szólt a róka. - Így kell a fenének!... Negyedik variáció Fenn csücsült a holló a dús hársfa árán. Csőrében trappista hivalkodott sárgán. Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett. Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy primadonna légy, régen esedékes! És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló! Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. De hiába várta a ravaszdi róka, hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta. Mi volt eme nem várt, különleges, ritka, szerény, józan, okos hallgatásnak titka? Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort? Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt... Ötödik variáció Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli. Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni. S bár az aesopusi helyzet elétárult, csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult. Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta, ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna. A holló csak várt, odafenn a hársfán, szeme kérdőn függött mesebeli társán. Miért hallgat a holló? Miért nem szól a róka, holott más a szokás kétezer év óta? A róka néma volt, a holló meg süket. Kérem elnézésüket...

Erdőszélen nagy a móka, mulatság, iskolába gyűlnek mind a nyulacskák. A tanító ott középen az a nyúl, kinek füle leghosszabbnak bizonyul. Kezdi az oktatást egy fej káposztával, hallgatják is tátott szájjal. - Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár. Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már. - Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok tapsifül, füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül! - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s vázold hát, mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát? - Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten a kis káposzta-kopasztó ebugatta, de a tanár megbuktatta.

Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr, boldog az az ember, ki Őbenne bízik.

Láttuk Napkeleten az Ő csillagát, és eljöttünk, hogy adományokkal hódoljunk az Úr előtt.

Vigadtam, mikor azt mondották nékem: „Fölmegyünk az Úr házába!” A te erős falaid közt honoljon békesség, és magas tornyaidban legyen mindig bőség!

Jeruzsálem mily nagy városnak épült, egybeillik annak minden része: oda mennek föl a nemzetségek, nemzetségei az Úrnak, a Te nevedet áldani, ó Uram.

Ujjongás közt ment föl Isten, az Úr égbe emelkedett harsonaszóval, alleluja. Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, ujjongjatok Istennek dicsérő szóval.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl, örök kapuk: és bevonul a dicsőség Királya.

Hogyha lesz egy léghajóm, Felszállok az égre, Megkeresem egymagam, Hol a világ vége. Itt hagyom a bánatot, Itt hagyom a könnyet, Vissza bizony nem jövök Soha, soha többet.

Cinke ül az ágon, Neki furulyázom, Picike barátom Hallgatja. Tizet üt az óra, Térjünk nyugovóra, Hívogatom őt az Ablakba. Megvetem az ágyát, Vigyázom az álmát, Dalom a madárkát Altatja. Búcsúzik a kedves, Szárnyaival verdes, Elröpül a csendes Hajnalba.

Picipuha ablakok szállnak az éjben... Mire kattintanék, lefagynak serényen. Gyönyörűszép májusnak napfényes havában programoztam javában, mégpedig Javában! Lenge szellő fújdogált, pillangók röpködtek, amíg én a public class MyApp-ot pötyögtem. Virágzott az almafa, kismadár csiripelt - s ez generált bennem egy végzetes kivételt: Sóhajtottam, és már nem érdekelt az applet; leszedtem egy almát, s ki- kapcsoltam az Apple-t... Interneten, Interneten jaj, de sok a weblap! Az én babám, az én babám hazafelé ballag. Szeretlek én, rózsám, a webnél is jobban, úgyhogy meg is írom eztet most gyorsan egy blogban. Interneten sok a vírus és a programféreg, édes rózsám, én tetéged csakis arra kérlek: húzz föl egy tűzfalat, mert ha jön egy faló, megfertőz, és akkor az nem lesz kedvemre való. Az én babám lelke olyan, akár az Internet: nem tudni, a következő link vajon mit rejthet. Ezért szeretem őt, és ez mindig így lesz, kapcsolatunk makulátlan és száz megabites!

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Élt egyszer egy csintalan nemtő, minden lénynek agyára ment ő. Ám sajnos egy bús trollt addig-addig cukkolt, míg végül elvitte a mentő. Volt egy karmester, úgy hívták, Karajan, egyszer nem volt elég mártás a karaján. Pincért hív: “Ez épp oly bántó, mint Haydn senza vibrato!” Mire az: “Ön mióta ilyen karakán?” János úrnak a Tisza a Rubikon, általmenne biz ő' rajta ladikon. Ámde ezt nem énekli, mert oktávja sincs neki – nem is csoda, hiszen ő csak bariton. Valaha régen egy vizigót harc helyett, mivel túl pici vót, így szólt: “Kis unokám, nagyok a hunok ám, nem vállalom ezt a rizikót!” Egyszer egy diák szólt: ő addig nem nyugodt, míg tanulás végett nem kap egy MacBookot – amit végül meg is kapott, le is töltött jópár appot. Végül mégis minden vizsgáján megbukott.

0. Téma – Dal Szerző: [mobilon beszélve átvonul a színen] Halló? Kívánságműsor?... Nagyszerű. Szeretném kérni a Happy Birthday-variációkat az Együttes előadásában. Küldöm mindenkinek, akinek mostanában van a szülinapja! Köszönöm! Boldog szülinapot! 1. Dufay – Fauxbourdon B: Igen tisztelt Nagyérdemű! S: Azt hallottuk, hogy a közönség soraiban ül pár ember, aki a napokban tartja születésének örömteli évfordulóját. M: Így hát eljöttünk Hozzátok, hogy megajándékozzunk Benneteket a zenetörténet gyöngyszemeivel, melyeket az elmúlt századok porában szétszórva találtunk, s melyeket egy közös motivikus-gondolati-metafizikai-ontológiai szál fűz össze egy ékszerré: s ez a Happy Birthday-téma. A: Te, benned egy költő veszett el! T: Ja, elég mélyen... B: Időutazásunkat kezdjük a 15. században, méghozzá Guillaume Dufay [düféj] művé... T: Dufay [düfáj]! B: Na ne mondd, hogy jobban tudod, hogyan kell kiejteni a nevét! T: Már nem azért, de az unokatestvérem második feleségének barátnője zenetudós volt, és... B: Azt se tudod, milyen jével kell írni Dufay [düféj] nevét! T: Khm... Dufay [düfáj]! B: Dufay [düféj]! M: Fiúk, szerintem ezt intézzétek el kint, mint férfi a férfival, [T, B el], addig mi éneklünk Duf... ööö, a híres kora reneszánsz mestertől! Felicem diem natus, atona ludatus, fortuna dies natalis, parc ex et meccocus tat vis. Nem tudjuk, hogy kell ejteni, de boldog szülinapot kívánunk neki, kinek neve Guillaume Dufay [düfáj], de sajnos már meghalt és ez nekünk fáj! Nem tudjuk, hogyan kell kiejteni, de ettől még boldog szülinapot neki, kit úgy hívnak, hogy Guillaume Dufay [düféj], műveit énekelni sose félj! 2. Tallis – Motetta M: Következő szerzőnk Thomas Tallis, aki témánkat cantus firmus-motetta formájában hagyta az utókorra. T: Mi van a kaktusszal meg a kokettával? S: Mindegy... A lényeg, hogy a Téma hordozásának dicsőséges feladata ezúttal rá hárul. [M-ra mutat] A: S megcsodálhatjuk a felettébb változatos és ötletgazdag szöveget is. Alleluja! Jubilate Deo omnes, omnes gentes, quia puer nobis hodie natus est! Amen! 3. Bach – Korál S: Mint tudjuk, Johann Sebastian Bachnak meglehetősen sok kantátája elveszett. A legújabb kutatások azonban fényt derítettek egy eddig ismeretlen világi kantáta létezésére. M: A zenetudósok által „Születésnap-kantáta 2”-nek keresztelt mű minden bizonnyal Lipót herceg születésnapjára íródott. A: Ki gondolta volna! T: Utolsó tételében, a záró korálban Bach megfogalmazza, hogy méltó születésnapi köszöntésének van egy meglehetősen gyakorlati akadálya, mely a német nyelv sajátosságaiból ered... Geburtstagsglückwünsche würde ich dir sagen, aber es gibt darin zu viel' Konsonanten! 4. Mozart – Szimfónia B: Ismert történet, hogy Mozartot egy titokzatos, fekete kabátos úriember bízta meg, hogy – állítása szerint – egy fiktív ismerősének halála alkalmából írjon gyászmisét – így született a Requiem. S: Azonban arról nem szól a fáma, hogy ugyanabban az időben egy csöppet sem titokzatos, fehér ruhás hölgy is felkereste Mozartot, és arra kérte, hogy újszülött gyermekének – akinek zenei nevelését már ekkor szívén viselte – írjon egy darabot, melyben zanzásítva összefoglalja életművének főbb állomásait, és természetesen belerejti a születésnapi köszöntést is. A: Ez a Jupiter-szimfónia születése után nem sokkal történt. M: Úgyhogy mindjárt az is kiderül, hogy a Mozart-névjegy közeli rokonságot mutat kedvenc Témánkkal. 5. Brahms – Prelűd T: Johannes Brahms c-moll prelűdje jön mostan, amely gyanúsan kísérteties hasonlóságot mutat Bach h-moll háromszólamú invenciójával. A: Ez is mutatja, mennyire tisztelte a régmúlt idők nagy mestereit. B: Főleg azokat, melyeknek neve ugyanazzal a betűvel kezdődik, mint az övé. Szerző: Erről eszembe jutott egy jellemző idézet. Sajnos fogalmam sincs, kitől származik. Bár mondhatnám a magaménak is. Így hangzik: „Én soha nem plagizálok, csak hódolok más szerzők emléke előtt.” 6. Strauss – Keringő A: Egy édesbús melódiát hallunk, melyet Strucc János egy melankolikus pillanatában vetett papírra. A kedves közönség nyugodtan keringőzhet alatta. [hangot ad] T: Na, mi van, most nem lesz valami poénos duma? B: Hát, úgy tűnik, itt a forgatókönyvírónk kezdett kifogyni az invencióból... S: Akkor inkább énekeljünk, táncoljunk, keringjünk! 7. Liszt – Csárdás M: Elég sokat időztünk eddig külföldön, úgyhogy most magyarkodjunk, mer' az jó! B: Liszt Ferenc művészetének egyik fő ihlető forrása volt a magyarosch kisebbségi muzsika. T: Persze sch-val. A: Magyar Dallok című ciklusának egy cenzúrázott tétele is egy ilyen élmény hatására született. S: A nagy magyar szerzőt (aki mellesleg eléggé hadilábon állt édes anyanyelvünkkel) nyilván a nép emberének mély, cseppet sem sablonos módon kifejezett érzelmei és élete nagy kérdéseihez való érett hozzáállása fogta meg. M: Megjegyzendő még, hogy annak az oka, hogy egyes motívumok Brahms-ra emlékeztetnek, nem plágium, hanem a közös népi tiszta forrásból való merítés. Az én rózsám tegnapelőtt elhagyott, mert nem kívántam néki boldog szülinapot! Mondjátok meg az én édes babámnak, hogy azóta költözött a szívembe búbánat! Húzd rá! Sírva vigad a magyar, mosolya is mindig fanyar, hogyha sorsa sanyar- ú, egy-két felest benyakal! Búsuljon a ló, mert nagy a feje, de ha neki jó, legyen boldog vele, kocsmárosné, a poharam nincs tele, mert kifogyott már a fele! Tölts bort bele! 8. Gershwin – Ragtime S: Mi a teendő, ha nem sikerült eldönteni, hogy mit készítsünk szerettünknek születésnapjára, hogy mi lenne a present perfect; vagy más egyéb rajtunk kívül álló okból nem tudtunk meglepetéssel színe elé állni? B: Ira Gershwin pont ebbe a szituációba került öccse, George születésnapján, és az alábbi dalszöveggel lepte meg őt, aki olyan praktikusnak találta a nagy bölcsesség mögé húzódó szégyenteljes vallomást, hogy rögtön meg is zenésítette azt. A: Ragtime stílusban. I wish a happy birthday to you, that's all I wanted to say to you, you may live long and prosper, and I also have a moral lesson for you. Please, mind it! So forget about the past, you can't change it, forget about the future, can't predict it, and you would rather also forget about the present, because I have not brought one for you! 9. Finálé – Quodlibet B: Közeledünk a zenetörténet jelenéhez, és műsorunk végéhez is. M: A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy sajnálatos módon sem Schönberg, sem Cage nem találták magukat méltónak a Téma feldolgozásához. Nyilvánvalóan felmérték, hogy művészileg nem elég érettek ahhoz, hogy egy ilyen mély, hangzásában és mondanivalójában egyaránt ősi tisztaságú dallamot a saját felfogásukban interpretáljanak. T: Pedig mekkora értékek hevernek így immár örökké parlagon! A: De sebaj. Visszakanyarodva Bach papához, Goldberg-variációinak végére bonus track gyanánt korának két ismert slágerét elegyítette egy bájos mixbe, az „Oly rég nem jártam nálad” és a „Káposzta és répa” kezdetű népdalokat. S: Ezeknek a daloknak látszólag az égvilágon semmi közük nincs egymáshoz. Bach megmutatta, hogy ez valóban így is van. M: Most mi is hasonlóan járunk el. Aki a legtöbb dallamot véli felismerni záró egyvelegünkben, annak a koncert után jutalomból elénekeljük Cage 4'33''-ének egy rövid részletét. B: Búcsúzik hát az Együttes a Happy Birthday-variációk fináléjával!

Ó, Tequila! A legkirályabb üdítő; a Tequila oly jó, hogy az szinte már dühítő! Csömört okoz a Pepsi Coke? Hát akkor irány most Mexikó! S ott Jalisco, ahol a kék agave (minek névadója biz' nem Carl, hanem Franz Weber) mindjárt megérik szépen mexikói napfényben... Nézd, az agave nő, olyan szívderítő! Biztos, hogy nem láttál még ilyen szép látványt! És amikor a maguey-knak eljön az érettségi, a sok-sok jimador őket mind leszedegeti! Majd összetörődnek, mert velük törődnek, és így lesz a musto. Ez igazán tutkó! Hosszan érlelt, kétszer párolt, ó bébi, ezt kell látnod! S ha másra szomjaznál, ott van a mezei mezcal. Bármi bajra ez a gyógyír, s társad, hogyha jön a jó hír! S lesz egy kukac (de fincsi) hogyha kutatsz (meginni) az üvegben! De térjünk csak vissza a Tequilához, mégpedig a fogyasztásához. A Tequila fogyasztása közben erősen ajánlott ezt a dalt hallgatni. Az ital teljes értékű élvezetéhez fogj egy caballitót, némi sót és egy szelet lime-ot, majd hajtsd végre a következő lépéseket: nyalj, hörpints és harapj! Ó, Tequila! A legkirályabb üdítő; a Tequila oly jó, hogy az szinte már dühítő! Ó, csak a Tequila!

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Minden madár társat választ, virágom, virágom. Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom? Te engemet s én tégedet, virágom, virágom.

Ó üdvösséges áldozat, Ki eget nyitsz néped előtt: Ellenség hoz reánk hadat, Küldj segítséget, adj erőt! Egy-háromságos Istenünk, örök dicsőség teneked, Ki a hazában minekünk Adsz határtalan életet. Ámen.

Méltó ezt a nagy Szentséget térdre hullva áldani, és a régi Szövetséget új rítussal váltani, pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai! Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék, s aki Kettejükből árad: a Lélek is áldassék! Ámen.

Ó, ti mindnyájan, akik átmentek az úton, figyeljetek ide és lássátok, van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam.

Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga? Ki voltál valaha országunk istápja! Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván.

Boldogasszony, édes, Hozzád esd ma néped, veszni indult lelkét hogy Te mentenéd meg, édes Szűzanyánk!

Csendes éj, drága szent éj, mindenek álma mély. Nincs fönn más, csak a drága szent pár, várja, gyermeke alszik-e már. Küldj le rá álmot, nagy ég! Küldj le rá álmot, nagy ég!

Égből szállott szent kenyér, értünk ontott drága vér! Hittel áldunk és imádunk, bár az elme föl nem ér.

Ez nagy szentség valóban, ezt imádjuk legjobban, melyet Jézus nekünk hagyott testamentomban.

Futva jöttem elibéd, szentélyedbe, Isten, édes arcod örömét bekerestem. Mint a szarvas hűs eret, csobogót, úgy kívánlak, mérhetetlen égi jót.

Hozzád sóhajt a lélek, Urunk, Hozzád vonz az igaz szeretet, Hozzád jöttünk, Eléd borulunk.

Imádlak, nagy Istenség, test s vér, titkos mély szentség, leborulva. Itt van Isten s emberség, véghetetlen nagy fölség föláldozva.

Kegyességgel hívsz, ó Jézus, atyai szent kebledre, Hozzád térünk mindahányan, kik meg vagyunk terhelve.

Kegyes szemmel nézz ránk, édes Istenünk, akik szívvel, ajkkal áldunk, tisztelünk. Kegyelmednek árját áraszd ránk, s légy mindenkor édes, jó Atyánk!

Keresztények, sírjatok, mélyen szomorkodjatok, keseregjen minden szív, amely Jézusához hív.

Ó dicsőséges asszonyság, napszépen fénylő tisztaság, kit illet mennyben boldogság és égben, földön méltóság.

Ó gyönyörűszép, titokzatos éj, égszemű gyermek, csöpp rózsalevél, kisdedként az édes Úr jászolában megsimul szent Karácsony éjjel.

örvendezzünk, jertek, áhítatos lelkek, Istenünk oltáránál! Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk: Mi Urunk mireánk vár.

Könnyel árad ama nagy nap, Hamvukból ha föltámadnak A bűnösök s számot adnak. Uram, nekik adj jó véget, Kegyes Jézus, kérünk Téged, Add meg nekik békességed. Ámen.

Ki teljes életében pénzért lohol, Arra nap se süt, hát így az élete pokol. Ki meg csak gürcöl hírnévért, Senki meg se tudja talán, hogy ő is élt. Tény az, hogy nincs semmi jobb a földön, nézz csak körül, Mint ha két kisember együtt örül, Hát szeress, hisz van rá okod, Érdemes tenni ezt, ha tenni tudod. Kéz a kézben járni, Míg beszél a csend. Szép ez, ha tenni tudod, És tenni tudod, ha mered. Két szép szembe nézni, Míg a hold fénylik fent, Szép ez, ha tenni tudod, És tenni tudod, ha mered. Édes álmot képzelsz, Párod otthon reád vár, S ott e két szív egy lesz, Ennél szebbet miért kívánnál? Megfogni egy kezet, Mely már el nem ereszt. Szép ez, ha tenni tudod, S ha tenni tudod, áruld el, Hogy csinálod ezt? (Reményi Gyenes István fordítása)